A pillanat minden üzemvezető számára ismerős. A kisülésfigyelő nullát mutat. A downstream folyamat éhezik. A kezelő a karbantartást úgy hívja, hogy senki sem akarja hallani: a siló be van dugulva.
A következő lépések meghatározzák, hogy a probléma órák vagy napok alatt megoldódik-e, hogy a költségeket visszafogják-e vagy spirálozzák-e, és hogy a siló visszatér-e megbízható működéséhez, vagy heteken belül újra meghibásodik.
A siló blokkolására adott válasznak egy döntési fát kell követnie, nem pedig véletlenszerű próbálkozások és hibák sorozatát. Minden beavatkozásnak van költsége, időtartama és sikerének valószínűsége. A megfelelő választás az anyagtól, a siló geometriájától, az eltömődés súlyosságától és a rendelkezésre álló erőforrásoktól függ.
Ez a cikk döntési fát tartalmaz a siló blokkolására vonatkozó válaszokhoz. Leírja a rendelkezésre álló beavatkozási módszereket, elmagyarázza, hogy mindegyik mikor megfelelő, és gyakorlati útmutatást ad a megfelelő választáshoz időnyomás alatt.
Első fejezet: Mielőtt bármit is csinálna – Diagnosztizálja az elzáródás típusát
Nem minden dugulás egyforma. A válasz első lépése annak meghatározása, hogy milyen típusú elzáródás történt. Az egyik típusnál működő módszer haszontalan vagy akár káros is lehet egy másik számára.
Az első különbség az ívelés és a patkánylyukasztás között van. Az ívelés azt jelenti, hogy az anyag stabil kupolát alakított ki a kimenet felett. Semmiféle anyag nem esik át. A siló felül tele, alul üresnek tűnik. A patkánylyukak azt jelentik, hogy keskeny csatorna alakult ki az anyagon keresztül, és a környező anyag mozdulatlan marad. Az áramlás folytatódik, de csökkentett sebességgel, és a szintérzékelő megjelenítheti az anyagot, miközben a kisülés lassú.
A második különbség a kiömlőnyílásnál és a silóban magasabban lévő elzáródás között van. A kimeneti dugulásokat gyakran az anyag tömörödése okozza a ürítési ponton, néha mechanikai akadályokkal kombinálva. A magasabb dugulások jellemzően ívek, amelyek több méterrel a kimenet felett alakulnak ki. A helyszín határozza meg, hogy milyen beavatkozási módszerek lehetségesek.
A harmadik különbség az egyszerűen beragadt és a megkeményedett anyag között. Az elakadt anyag gyakran elmozdulhat vibráció vagy ütés hatására. A megkeményedett anyag vágást, törést vagy vízsugaras kezelést igényelhet. A megkülönböztetést úgy lehet megtenni, hogy egy hozzáférési nyíláson keresztül rúddal megszondázzuk az elzáródást. Ha a rúd könnyen áthatol, az anyag beragadt, de nem keményedett meg. Ha a rúd szilárd ellenállásba ütközik, az anyag megkeményedett.
A negyedik megkülönböztetés a száraz anyag elzáródása és a nedves anyag eltömődése. A száraz anyag reagál a mechanikai károsodásra. A nedves vagy ragadós anyag fellazításához levegő vagy víz befecskendezése szükséges. A helytelen megközelítés súlyosbíthatja a problémát, például ha vizet adnak a cementelzáródáshoz, ami csak a cement keményedését okozza.
Ezeknek a különbségeknek a megtételéhez információra van szükség. Azok a kezelők, akik az elzáródás bekövetkeztekor jelen voltak, megfigyelhették, hogy az áramlás hirtelen vagy fokozatosan megállt-e. A siló közelmúltbeli története, beleértve azt is, hogy milyen anyagot, mennyi ideig és milyen körülmények között tároltak, támpontokat ad. A geometriát és hozzáférési pontokat bemutató silórajz gyors elérése elengedhetetlen.
Második fejezet: Első vonalbeli válasz – külső hatás és rezgés
Először a legegyszerűbb beavatkozásokkal kell próbálkozni, mivel ezek olcsók, és sok elakadást gyorsan fel tudnak oldani. A kulcs az, hogy tudjuk, mikor kell abbahagyni az egyszerű módszerek próbálkozását, és áttérni az agresszívabb módszerekre.
A siló falának kalapáccsal vagy pneumatikus kalapáccsal való kalapálása a klasszikus első válasz. Az ütközés áthalad a falon, és eltörhet egy boltívet vagy fellazíthatja a beragadt anyagot. A technika a legjobban a kimenet közelében lévő kúpos szakaszon alkalmazható, ahol az energia a legnagyobb eséllyel éri el az elzáródást.
A kalapálás veszélye a fal sérülése és a szerkezeti igénybevétel. Az ugyanazon a helyen végzett ismételt kalapálás az acél behorpadását vagy a beton megrepedését okozhatja. A kalapálást széles területen kell alkalmazni, nem pedig egy pontra koncentrálni. A kezelőket ki kell képezni a megfelelő technikára, és fel kell hatalmazni arra, hogy megálljanak, ha rövid időn belül nem történik előrelépés.
A siló falára szerelt vibrátorok akár folyamatosan, akár impulzusokkal aktiválhatók. Sok silóban vibrátorok vannak felszerelve a rutinszerű áramlás elősegítésére. Eltömődés esetén a vibrátorok nagyobb intenzitással vagy hosszabb ideig tartó működtetése megszakíthatja az eltömődést.
A rezgés hatékonysága a forrástól való távolság növekedésével csökken. A kiömlőnyílásnál alkalmazott vibráció hatással van a kimenet közelében lévő anyagra, de előfordulhat, hogy nem éri el a silóban magasabban elhelyezkedő ívet. Nagyobb eltömődéseknél előfordulhat, hogy a vibrációnak nincs hatása.
A külső ütések és rezgések a legjobban olyan laza anyagok esetében működnek, amelyek egyszerűen áthidalták a kimenetet. Kevésbé hatásosak megkeményedett vagy hosszabb ideig nyomás alatt megszilárdult anyagok esetén.
Az első vonalbeli válaszadás határidejét előre meg kell határozni. Tipikus szabály, hogy ha a dugulás a külső beavatkozástól számított tizenöt-harminc percen belül nem szűnt meg, akkor ideje más módszerre váltani. Ha folytatja a kalapácsolást egy nem reagáló dugulásra, időt veszít, és kárt okozhat.
Harmadik fejezet: Második vonalbeli válasz – Rodding és szondázás
Ha a külső hatás sikertelen, a következő lépés az anyaghoz való közvetlen hozzáférés a rendelkezésre álló nyíláson keresztül. Ez továbbra is belépés nélkül történik, hosszú rudak vagy lándzsák segítségével, amelyeket a hozzáférési nyílásokon vagy a siló tetején keresztül vezetnek be.
A rúd hatékony a hozzáférési portoktól elérhető ívek törésére. Egy tipikusan 1-2 hüvelyk átmérőjű és legfeljebb tíz méter hosszú acélrudat helyeznek át a nyíláson, és felfelé tolják az anyagba. A kezelő előre-hátra mozgatja a rudat, hogy megtörje az ívet és engedje az anyag áramlását.
A léglándzsa egy olyan változat, amely sűrített levegőt használ az anyag elfújására. A lándzsát a hozzáférési porton keresztül vezetik be, és az elzáródás felé irányítják. A nagynyomású levegő megzavarja az anyagot, és csatornát hozhat létre, amelyen keresztül az áramlás újraindul. A légszárak különösen hatékonyak száraz, porszerű anyagokhoz.
A víz lándzsa nedvességre nem érzékeny anyagokhoz használható. A nagynyomású víz átvágja a megkeményedett lerakódásokat. A víz azonban nedvességet ad a silónak, ami problémákat okozhat a megmaradt anyaggal. Ne használjon vízlándzsát cementhez, mészhez vagy bármilyen olyan anyaghoz, amely nedvesen megköt vagy megkeményedik.
A botozással kapcsolatos kihívás az elzáródás elérése. A hozzáférési portok általában a kimenet közelében találhatók, amely az ív alatt lehet. Ilyen esetekben szükség lehet felülről történő botozásra, amihez a siló tetejéről kell dolgozni, és egy rudat kell átszúrni az anyagon, ami nehézkes lehet, ha az anyag mélyen van.
A botozást és a szondázást meghatározott ideig, jellemzően harminc-hatvan percig kell megkísérelni, mielőtt az intenzívebb módszerekre lépne. Ha az eltömődés elkezd törni, és az anyag elkezd folyni, a rudat a helyén kell tartani, hogy fenntartsa a csatornát, amíg a siló kellőképpen ki nem ürül a nyomás csökkentéséhez.
Negyedik fejezet: Harmadik vonalbeli válasz – Légágyúk és áramlási segédeszközök
Sok siló légágyúkkal vagy pneumatikus áramlást segítő eszközökkel van felszerelve, amelyek elzáródás esetén bevethetők. Még az állandó telepítés nélküli silók is rendelkezhetnek csatlakozókkal a hordozható berendezésekhez.
A légágyúk hirtelen sűrített levegőt bocsátanak ki a silóba. A robbanás megbontja az anyagot, és eltörheti az íveket, vagy csökkentheti a falak felhalmozódását. A légágyúk akkor a leghatékonyabbak, ha arra a területre irányulnak, ahol az elzáródás található. Több ágyú egymás után elsütve hatékonyabb lehet, mint egyetlen robbanás.
A légágyús kilövés időpontja számít. Egyetlen robbanás nem biztos, hogy elegendő. Fokozatosan növekvő nyomású robbanások sorozata eltörhet egy makacs ívet. A robbantások közötti intervallumnak lehetővé kell tennie az anyag reagálását.
Az áramlást segítő eszközök, például fluidizálók vagy légcsúszdák a siló alján helyezkedhetnek el. Ezek az eszközök porózus közegeken keresztül vezetik be a levegőt az anyag fluidizálása és az áramlás elősegítése érdekében. Ezeknek az eszközöknek az elzáródás alatti aktiválása segíthet az áramlás újraindításában az anyag hatékony súrlódásának csökkentésével.
A légágyúk és az áramlást segítő eszközök korlátja, hogy a rutin áramlás elősegítésére tervezték, nem pedig a kemény lerakódások feltörésére. Ha az eltömődés megszilárdult vagy megszilárdult, a levegő hatása korlátozott lehet. Ilyen esetekben mechanikai beavatkozásra van szükség.
A több silóval rendelkező létesítményeknek mérlegelni kell, hogy a légágyúk vagy az áramlást segítő eszközök megfelelőek-e az anyagukhoz. Az ívesedésre hajlamos anyagok esetében ezeknek az eszközöknek a tartós felszerelése csökkentheti az eltömődések gyakoriságát és az intenzívebb beavatkozás szükségességét.
Ötödik fejezet: Negyedik sor válasz – Távvezérlésű berendezések
Ha a külső módszerek és a botozás nem elegendő, a következő lehetőség a távirányítású berendezés, amely behatol a silóba, és felszámolja az elzáródást anélkül, hogy a személyzet belépne.
A távirányítású bontórobotok jelentik a legelterjedtebb megoldást súlyos dugulások esetén. Ezeket a gépeket a tetején keresztül engedik le a silóba, vagy nagy hozzáférési nyílásokon keresztül helyezik be. Fel vannak szerelve hidraulikus törőfejekkel, marófejekkel vagy egyéb szerszámokkal, amelyek megtörik az edzett anyagot.
A távirányítású berendezések előnye, hogy a silóban bárhol elérheti a dugulásokat, és jelentős erőt fejt ki. A berendezés olyan anyagokat törhet el, amelyeket nem lehet rudakkal vagy levegővel eltávolítani. Hátránya a költség és a felszerelés mozgósításának időigénye.
A távolról működtetett berendezés hívására vonatkozó döntést az elzáródásra adott válasz korai szakaszában kell meghozni. Az átfutási idő a berendezés helyétől és a szolgáltatótól függően órák vagy napok is lehet. Ha túl sokáig vár a hívás kezdeményezésére, az meghosszabbítja az állásidőt.
A mobil berendezések speciális szolgáltatóktól szerezhetők be. Egyes létesítmények saját felszereléssel rendelkeznek, és karbantartják azokat a gyors telepítés érdekében. A tulajdonlás gazdaságossága a dugulás gyakoriságától és a bérelhető berendezések elérhetőségétől függ a régióban.
Távvezérlésű berendezés használatakor a kezelőnek jól láthatónak kell lennie a silóba. Ez gyakran további világítást vagy kamerarendszert igényel. A törött anyagot el kell távolítani, mivel törött, hogy elkerüljük a berendezés eltemetését. A berendezés üzemeltetője és a létesítmény személyzete közötti koordináció elengedhetetlen.
Hatodik fejezet: Utolsó megoldás – Belépés a zárt térbe
A zárt térbe való belépés az utolsó lehetőség, csak akkor használható, ha az összes többi módszer kudarcot vallott vagy nem kivitelezhető. A behatolás kockázata jelentős, beleértve a légköri veszélyeket, a bekebelezést és a leesést.
Ha belépésre van szükség, a tervezésnek alaposnak kell lennie. A légkört tesztelni és folyamatosan ellenőrizni kell. A kényszerszellőztetésről gondoskodni kell. Visszakereső rendszereket kell kialakítani. Mentőkészenléti személyzetet kell elhelyezni a belépési ponton. A belépő személyzetet ki kell képezni és fel kell szerelni az adott veszélyekre.
Magát a beléptetést jellemzően speciális vállalkozók végzik, akik nagy tapasztalattal rendelkeznek a zárt térben végzett munkák terén. A létesítmény személyzete csak akkor használható a belépéshez, ha megfelelő képzettséggel és felszereléssel rendelkezik.
A silón belüli munka magában foglalja a dugulás felszámolását felülről lefelé. A legénység az elzáródás tetejétől indul, és lefelé haladva, szabályozott lépésekben távolítja el az anyagot. Ez a megközelítés megakadályozza az anyag hirtelen összeomlását, amely eltemetheti a legénységet. A munka lassú és módszeres.
A zárt térbe történő duguláselhárítás időtartama az anyag mennyiségétől és a munka nehézségétől függően órák vagy napok is lehet. A védőfelszerelésben végzett munka fizikai igénybevétele miatt a személyzet jellemzően rövid munkaidőre korlátozódik, amelyet pihenőidő követ.
A dugulás felszámolása után a silót ellenőrizni kell, hogy minden laza anyagot eltávolítottak-e, és hogy a falak és az ürítőrendszer jó állapotban vannak. A belépési engedélyt és a hozzá tartozó dokumentációt ki kell tölteni.
Hetedik fejezet: A döntési fa a gyakorlatban
Az alábbi hét kérdés döntési fát alkot, amely az elzáródásra adott válaszsorozatot irányítja.
Az első kérdés, hogy milyen típusú dugulásról van szó? Ív vagy patkánylyuk? Kimenet vagy magas? Elakadt vagy megkeményedett? Száraz vagy nedves? A válaszok határozzák meg, hogy mely módszerek sikeresek a legnagyobb valószínűséggel.
A második kérdés az, hogy kipróbáltuk-e a külső hatást és a rezgést? Ha nem, kezdje ott. Ha igen, és nem sikerül a határidőn belül, folytassa.
A harmadik kérdés: ki tudjuk-e hárítani az elzáródást egy hozzáférési porton? Ha igen, próbálja meg a botozást vagy a léglándzsát. Ha nem, vagy ha a botozás nem sikerül a határidőn belül, folytassa.
A negyedik kérdés az, hogy rendelkezésre állnak-e légágyúink vagy áramlási segédeszközeink? Ha igen, telepítse őket. Ha nem, vagy ha nem sikerül, folytassa.
Ötödik kérdés: elérhető-e és megfelelő-e a távvezérelt berendezés? Ha igen, mozgósítsa. Ha nem, vagy ha az átfutási idő elfogadhatatlan, folytassa.
A hatodik kérdés a zárt térbe való belépés szükséges és biztonságos? Ha igen, tervezze meg és hajtsa végre a bejegyzést. Ha nem, gondolja át a korábbi lépéseket.
A hetedik kérdés, amelyet az egész folyamat során fel kell tenni, az, hogy mit tehetünk, hogy megakadályozzuk, hogy ez az elzáródás megismétlődjön? Az aktuális eseményre adott válasznak tartalmaznia kell egy megelőző tervet.
A döntési fát írásos eljárásként kell dokumentálni, és át kell tekinteni a karbantartó csapattal, mielőtt elzáródás lépne fel. Egy tényleges esemény stresszhelyzetében a dokumentált eljárás megakadályozza, hogy a csapat túl gyorsan a legagresszívebb módszerre ugorjon, vagy túl sokáig elhúzódjon a nem működő módszereken.
Nyolcadik fejezet: Az ismétlődés megelőzése a válaszadás során
Az elzáródásra adott válasz egyben a megelőzési célú információgyűjtés ideje is. A beavatkozás során végzett megfigyelések feltárhatják a kiváltó okot.
Ha az eltömődést a kiömlőnyílásnál lévő ívelés okozta, előfordulhat, hogy a kimenet mérete túl kicsi az anyaghoz képest. Ha az eltömődést az anyag tárolás közbeni keményedése okozta, előfordulhat, hogy csökkenteni kell a tartózkodási időt. Ha az eltömődést az áramlási csatornába eső falak felhalmozódása okozta, akkor előfordulhat, hogy a falaknak bélésekre van szükségük, vagy növelni kell a tisztítás gyakoriságát.
Az elzáródásból eltávolított anyagot meg kell vizsgálni. Állapota támpontokat ad. Nehezebb a normálnál? A normálnál nedvesebb? Tartalmaz idegen tárgyakat? A válaszok konkrét megelőző intézkedésekre utalnak.
A válaszadás során készült fényképeket és méréseket dokumentálni kell. Ezek a feljegyzések a létesítmény történetének részévé válnak, és hivatkozni lehet rájuk, ha hasonló dugulások fordulnak elő, vagy amikor megelőző beruházásokat fontolgatnak.
Kilencedik fejezet: Mikor kell segítséget hívni?
A duguláselhárítás során az egyik legnehezebb döntés az, hogy mikor kell külső segítséget hívni. A büszkeség és a költségvetési nyomás arra késztetheti a csapatokat, hogy olyan módszereket próbáljanak ki, amelyek meghaladják képességeiket, vagy a kelleténél tovább folytatják a nem hatékony módszereket.
A külső segítség kiváltásának az időn és a szakértelemen kell alapulnia. Ha az elzáródást nem szüntették meg az első reakciót követő négy órán belül, meg kell fontolni a szakember segítségét. Ha a szükséges módszer, mint például a távolról működtetett berendezés vagy a zárt térbe való belépés olyan speciális felszerelést vagy képzést igényel, amellyel a létesítmény nem rendelkezik, azonnal hívjon.
A szakosodott szolgáltatók olyan tapasztalattal és felszereléssel rendelkeznek, amelyet a legtöbb létesítmény nem indokolhat. Ezek költsége magas, de a hosszabb állásidő költsége magasabb. A lehívásról szóló döntésnek inkább a közgazdaságtanon kell alapulnia, mint a vereség beismerése iránti vonakodáson.
A külső segítség átfutási ideje gyakran több óra. A korai hívás azt jelenti, hogy a segítség korábban érkezik. A hívásra várás azt jelenti, hogy a segítség később érkezik, és a dugulás már régóta megoldatlan.
Tizedik fejezet: A dugulás felszámolása után
A munka nem fejeződött be, amikor az áramlás folytatódik. Az elzáródás utáni tevékenységek határozzák meg, hogy a siló visszatér-e megbízható működéséhez.
A silót meg kell vizsgálni, hogy megbizonyosodjon arról, hogy minden anyagot eltávolítottak az elzárt területről. Minden visszamaradt anyag kiújulását okozhatja. Az ellenőrzésnek magában kell foglalnia a falak, a kiömlőnyílás és a nyomóberendezés sérüléseinek ellenőrzését.
Az elzáródás okát dokumentálni és felül kell vizsgálni. Milyen körülmény vezetett a duguláshoz? Megjósolható volt? Meg lehetett volna akadályozni? A válaszokat rögzíteni kell és felhasználni a tisztítási gyakoriság vagy a megelőző karbantartási terv frissítéséhez.
A blokkolt anyagból mintát kell venni és tesztelni kell. A tárolás során a tulajdonságai megváltozhattak. Ha az anyag már nem alkalmas a rendeltetésszerű használatára, akkor azt szakszerűen kell ártalmatlanítani.
A válaszadó csoporttal felülvizsgálati értekezletet kell tartani. Mi működött jól? Mit lehetett volna jobban csinálni? A levont tanulságokat be kell építeni a duguláselhárítási eljárásba.
Végül a silót szorosan ellenőrizni kell az áramlás újraindulását követő első néhány órában és napban. Megismétlődés lehetséges, ha maradványanyag marad, vagy ha az elzáródást okozó körülményeket nem sikerült orvosolni.
Következtetés
A siló eltömődése elkerülhetetlen minden ömlesztett anyagokat raktározó létesítményben. A jól kezelt válasz és a rosszul menedzselt válasz közötti különbség az állásidő órákban és több ezer dolláros költségben mérhető.
A döntési fa megközelítés struktúrát biztosít a válaszhoz. Megakadályozza, hogy a csapatok rossz sorrendben próbálják ki a módszereket. Minden módszerhez határidőket határoz meg. És kifejezett döntési pontokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy mikor kell intenzívebb beavatkozások felé terelni.
A hatékony elzáródási válasz kulcsa a felkészülés. Az esemény bekövetkezése előtt dokumentálja a döntési fát. Tanítsa meg a karbantartó csapatot az egyes módszerekre. Hozzon létre kapcsolatokat a speciális szolgáltatókkal, mielőtt szükség lenne rájuk. Karbantartsa az első vonalbeli módszerekhez szükséges berendezéseket, például rudakat, vibrátorokat és levegőcsatlakozásokat.
Ha eltömődés történik, kövesse a sorrendet. Kezdje egyszerű módszerekkel. Csak akkor lépj tovább intenzívebb módszerekre, ha az egyszerűbb módszerek kudarcot vallanak. Hívjon segítséget, ha a helyzet meghaladja a belső képességeket. És mindig rögzítse a tanulást a megelőzés érdekében.
Egy hat óra alatt feloldott dugulás jóval kevesebbe kerül, mint egy három napig tartó. A különbség a jól megtervezett választerv előkészítése és fegyelmezett végrehajtása.
